|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.03. 18:48 - |
| Nos. Minden ami ezzel kapcsolatos, itt lesz (legalább is egy idő után). Újdonságot akartatok hát megkapjátok. Itt hosszan le lessssssz írva egy csomó minden, tök jó nem? |
[21-2] [1-1]
ÉJSZAKAI GYERMEKRABLÁS
Egy teljes napon keresztül fogva tartották a földönkívüliek a 8 éves Ida Thomsont, legalább is ezt állítják szülei, akik az Oklahoma állambeli Amarillóban élnek. A 32 családfő 30 éves felesége évek óta kapcsolatba áll az idegenekkel. Az egyoldalú kapcsolatnak köszönhetően többször is eltérítés áldozatai lettek, ám ami legutóbb történt, az megviselte mindkettőjüket: "Lefekvéshez készülődtünk. amikor egy csattanó hangot hallottunk a padlás felől, és sötétség borult a házra. Éles fájdalmat éreztem a halántékomban, majd a földre zuhantam. A férjemet nem láttam, csak egy apró idegen lényt, amely lassan közelített felém. Szürke ruhában volt, aránytalanul nagy fejének pedig csak a körvonalát tudtam kivenni. A gyerekszoba ajtaja nyitva volt, és halványsárga fény borította be. A fényben mintha árnyak mozogtak volna,majd hirtelen arra eszméltem, hogy a férjem azt kiabálja, hogy hol a gyerek. Felkeltem, berohantam a szobába, de Idát nem találtam. Átkutattuk a házat, majd felhívtuk a rendőrséget,akik kijöttek, egy idejig velünk együtt keresték a gyereket, majd fevették az adatait, egy képet kértek róla, és elmentek. A férjemnek elmondtam, mit láttam, de ő semmi különöset nem tapasztalt abban az időben. Még a csattanásra sem emlékezett. A következő napon tovább folytattuk a kutatást,elmentünk a rokonokhoz és az ismerősőkhöz is, de senki nem tudott Idáról. Miután hazaértünk, legnagyob megdöbbenésünkre a gyereket otthon találtuk, ruhája piszkos volt, és mélyen aludt. De nem ott és úgy, ahogy szokott, hanem éppen fordítva. Az ágy szépen meg volt vetve, pedig még soha nem ágyazott meg magának. Miután felkelt, elmondta, hogy rémálmai voltak, apró szörnyeket látott, akik a fülét akarták megszúrni egy hatalmas tűvel. Másra nem emlékezett, de biztos vagyok abban, hogy igazat beszélt." |
UFO-k azaz az azonosítatlan repülő tárgyak |
Péntek 13 – ugyanolyan nap, mint a többi?
Vannak, akik úgy gondolják, ez a nap más. Vannak, akik ostoba babonának tartják, és fittyet hánynak rá. Vajon honnan erednek ezek a hiedelmek? Az ősidőktől fogva jelen vannak, láthatatlan hálójukkal átszövik az egyes kultúrákat, a vélemények mégis megoszlanak.
A média minden nap újabb és újabb hírekkel szolgál. Csoda történt, kísértetet láttak, hiteles ufó-fotót készítettek, halálos betegségből gyógyultak fel emberek, boszorkányszövetség alakult. Ekkora információ-rengeteg közepén nagyon nehéz eligazodnunk a természetfeletti jelenségek, az áltudományok, a csalás és a hiedelmek egyre jobban összekuszálódó világában, hiszen ki tudja, hogy valóban mi az igazság? Az angolok kísértetekben hisznek, az afrikaiak a woodoo erejében, a németek a szerencsés számokban, a keleti népek a csillagokban.
A bűvös 13-as
Egyes babonák - ki tudja miért - napjainkban széles rétegeket foglalkoztatnak. Gondoljunk csak arra, hogy az Egyesült Államokban nem létezik 13. emelet, a hotelekben, kórházakban 13-as szoba és a Forma 1 versenyeken sem indítanak 13-as rajtszámmal autókat. Statisztikai felmérések szerint az emberek többsége ezen a napon nem ül repülőgépre, vonatra, nem szívesen köt komoly üzleteket, és nem ül tizenkettedmagával egy asztalhoz. Utóbbi babona valószínűleg abból ered, hogy az utolsó vacsorán Jézus volt apostolai között a 13-ik, így a néphit szerint ha tizenhárom ember ül egy asztalnál, valaki hamarosan meghal közülük. A legendák szerint Napóleon és Roosevelt elnök ebből kifolyólag mindig kínosan ügyelt arra, hogy asztaltársasága véletlenül se egyezzen meg a bűvös, balszerencsésnek titulált tizenhármas számmal, és a vacsora időpontja se péntekre essen. (Más megközelítések szerint a péntektől való rettegés gyökere lehet az is, hogy az 1800-as évekig ez a nap volt a hóhér napja, ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket.)
A számmisztika tükrében
A számok különös jelentőséggel bírnak -állítják a kabbalisták. Filozófiájuk szerint a számok útjelző táblák életünkben, amelyek sokkal többet rejtenek magukban, mint gondolnánk. Egyes számok pozitív, mások negatív hatással vannak életünkre függetlenül attól, hogy hiszünk bennük vagy sem. A 3 a tűz, a víz és a levegő szimbóluma, míg a hetes a bolygók száma (régebben csak ennyi bolygót ismertek). Érdekes, hogy a mesékben is mindig 3 királyfi, 3 kívánság, 3 próbatétel van, a sárkányoknak 7 feje, a hétnek 7 napja, a világnak pedig 7 csodája van. A 12-es szintén kirívó szám, a tökéletességet jelenti: az év 12 hónapból áll, Jézusnak 12 apostola volt. A 13-as talán éppen ezért rossz, mert a tökéletes után következik, tönkretéve ezzel az előtte lévő számban megtalálható egységet. A számmisztika más értelmezése szerint a 13-as szám jegyeit összeadva 4-et kapunk, amely egyes népeknél a halál száma. Nem véletlen, hogy Kínában például a szélharangoknak sosincs 4 szára, nem akasztanak egymás mellé 4 csengettyűt vagy 4 bambusz rudat.
Hiszi a piszi…
Állítólag az e napon beszedett orvosság nem használ, és ha ruhát varrunk, az rosszul sikerül. Aki a kályhájába begyújt, könnyen leéghet a háza. Amelyik állat ilyenkor ellik, annak a kicsinye valószínűleg beteges vagy kezelhetetlen lesz. Az elvetett mag silány termést hoz és a tizenharmadikán köttetett házasság csak válással végződhet. A babonás emberek lefekvés előtt 13 tárgyat érintenek meg vagy 13 szót mondanak, hogy feloldják a rontást. Sok ember - indokolatlanul - retteg ettől a naptól: nem mozdulnak ki lakásaikból, nem veszik fel a telefont, nehogy rossz hírt kapjanak, nem használnak elektromos eszközöket, nehogy baleset érje őket. Vajon miért nem jut eszükbe, hogy ha menniük kell, elviheti őket a szívük vagy a guta is, anélkül, hogy bármihez nyúlnának? Csak magunknak okozunk kellemetlen perceket azzal, ha felülünk az ilyen és ehhez hasonló félelmeknek. A túlzott aggodalmaskodás, a szorongás sokkal több kellemetlenséget szül, mint hinnénk, talán épp azért vágjuk meg ujjunkat, mert ilyen badarságokon töprengünk. A fekete cicák éppolyan tündériek, mint a vörösek vagy a szürkék, és semmivel sem lesz több pénzünk, ha négylevelű lóherét találunk ezen a napon. A világ és az élet gyönyörű - gondoljunk inkább erre. A pénteket a várva várt hétvége követi, végre sokáig alhatunk, pihenhetünk, kikapcsolódhatunk. Szervezzünk színes programokat, menjünk fodrászhoz, vásároljunk új ruhát, süttessük a hasunkat a napon, menjünk kirándulni, este pedig fűzzünk finom vacsorát, és hívjuk meg barátainkat. No persze ne tizenkettőt... |
| Kitti! Őszintén mondom: gratulálok... egyelőre nem sok időm volt beleolvasni amit írtál, de szép, igényes. Hétvégén vagy akár már holnap szerintem átrágom magam rajta... köszönöm igyekezeted! |
5. rész
Problémák a projekcióval kapcsolatban
Itt néhány, az emberek leggyakoribb projekciós problémáira adott válaszom olvasható. Köszönet azoknak, akik az e-mail -ek százait küldték nekem. Ezek a visszajelzések segítettek nekem, hogy ezt az írást fejlesszem, amely végül mindenkinek segít. Ha írsz nekem, és nem kapsz választ egy héten belül, kérlek küldd el újra az e-mailt. Néha, szándékomon kívül, elvész 1-2 levél.
El kellett vetnem a tudatosság pontjának a testből történő kiemelésének a technikáját. A legtöbb ember a vizualizációnak ezt a módját nagyon nehéznek találja, és rengeteg (fölösleges) energiát használ fel arra, hogy ezzel próbálkozzon. Minden AP technikával kapcsolatban a vizualizáció a legnagyobb probléma. Hogy ezen túljuthassak, kifejlesztettem egy egyszerűbb technikát, amely sokkal hatásosabb.
A leggyakoribb problémák a következőek:
1. vizualizáció, a testen kívül, közvetlenül önmagunk előtt
2. bénulás, egy látszólag sikeres projekció után
3. félelem
4. emlékezés (hiánya).
1. A vizualizációs probléma
A tudati pontunkat kiemelni a testből vizualizációs módszerrel, az egy egyszerű módja annak, ahogy nyomást gyakorolhatunk az asztráltestre. Ennek sok más módja is van az itt ismertetett módszeren kívül. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb probléma az, hogy el kell képzelnünk magunkat egy más pozícióban, helyzetben, mint amelyben éppen vagyunk.
Például, ha lefekszünk, akkor vízszintes a testünk, és utána megpróbáljuk elképzelni magunkat, amint az ágy lábánál állunk, ami viszont egy függőleges helyzet. Ez például az egyik oka annak, amiért az AP székből könnyebben végezhető. Egy székben függőleges a testhelyzet, és függőlegesen is képzeljük el magunkat. Ha most becsukja a szemét, és megpróbálja elképzelni magát amint a földön fekszik, tudni fogja, hogy mire gondolok.
Nem ez az egyetlen nehézség. Minden olyan vizualizáció, amelynek során más helyzetben vagy helyen kell magunkat elképzelni mint amelyben épp vagyunk, természettel ellenkező, és éppen ezért különösen nehéz. Úgy hiszem, a legtöbb sikertelenségnek ez az oka. Nagy adag energia pocsékolódik erre, amely sokkal értelmesebben is felhasználható lenne: a projekció ideje alatt.
A vizualizáció nagy akadály azok előtt, akik az AP - t tanulják. Sokaknak azért van ezzel problémája, mert azt hiszi, hogy ténylegesen LÁTNIA kell amit vizualizál. Ez nem így van. NEM KEL. Azok akik tudnak vizualizálni, ténylegesen NEM látnak semmit. Ha megtennék, onnantól az már nem vizualizáció, hanem vízió azaz látomás volna.
A vizualizáció egyszerűen annak a képessége, hogy valaminek a mását felépítsük, ahogy valami kinézne, érezhető lenne, a lelki szemeink előtt. Közelebbi meghatározás erre az "elképzelés", mint a "valóság érzékelése". Sokan, akik azt állítják, hogy nem tudnak vizualizálni, képesek fantáziaképeket alkotni.
Hogy ezt leküzdjük, kitaláltam a képzeletbeli kezek technikájának ezt a továbbfejlesztett változatát, amelynek során ugyanazt fogjuk elérni. Ha a képzeletbeli kezek relaxációs gyakorlatát sikerült elsajátítania bárkinek, akkor annak az alább leírt technika is gond nélkül menni fog.
A KÉPZELETBELI KEZEK ÁLTALI PROJEKCIÓ
Egy kis darab ragasztószalag segítségével ragasszunk egy hosszú szalagot a plafonra az ágy vagy szék (fotel) felett. Ágy esetén olyan hosszúra kell hagyni, hogy a vége a mellkas felett, karnyújtásnyi távolságon kicsivel belül legyen. Szék használata esetén a mellkas magasságában, az ülő test előtt 1 lábnyira (kb. 40cm) legyen a szalag vége. FIGYELEM: ez csak egy vizuális segítség.
Mielőtt megkíséreljük következő projekciónkat, próbálkozzunk (hogy hozzászokjunk) a szalag végének az elérésével, nyújtsuk ki a karunkat és fogjuk is meg a végét, többször egymás után, jegyezzük meg, hogy milyen érzés, jegyezzük meg, hogy pontosan hol is helyezkedik el. Ezt a szalagot arra fogjuk használni, hogy kihúzzuk magunkat a testünkből.
Kezdjük el a projekciót a 3.részben leírt módon. Amikor belépünk a transz-állapotba, akkor ahelyett hogy elképzelnénk magunkat önmagunk előtt, használjuk a képzeletbeli kezeinket, és azokkal húzzuk a magunkat lépésenként (kezenként) egyre feljebb, ki a testünkből. Nyújtsuk ki a kezünket (a képzeletbeli kezet, természetesen), és képzeljük amint mászunk felfelé a szalagon. Érezzük amint a fizikai testünktől egyre jobban megszabadulunk, minden egyes kézmozdulatnál. Meg kell bizonyosodni afelől, hogy biztosan nem feszítettük meg egyetlen izmunkat sem. Minden akaraterőnkkel erre kell koncentrálni.
Miközben a képzeletbeli kezek technikáját alkalmazzuk a projekció során, szintén alkalmazzuk a tudatos légzés gyakorlatát. Ezen a szalagon való felmászás teljesen lefoglalja a tudatot, minden más gyakorlatot mellékessé téve. Ennek segítségével a mentális energia minden egyes "grammját" egyetlen dologra, a projekcióra fordítva, ahelyett hogy a komplikált vizualizációs gyakorlatra pocsékolnánk.
Amíg a szalagon mászunk fölfelé, elképzeljük amint megszabadulunk a (fizikai) testünktől. Elképzeljük, amint minden egyes fogással kicsit magasabbra és magasabbra emelkedünk. Érezzük a szabad lebegést. Egy könnyű érzést fogunk tapasztalni a gyomorszájban vagy a napfonatban, amint nyomás helyeződik az asztráltestre.
2. Bénulás látszólag sikeres projekció után
Ez akkor történik, amikor látszólag minden rendben megy, mindent érzünk, ahogy kell, az elnehezülést, a szív-csakra aktivizálódását, vibrációkat, stb., de úgy tűnik, hogy semmi sem történik. Ott fekszik az ember, mozgásra képtelenül, nagyon könnyűnek érezve magát, egy lebegő érzéssel. Ez az ébredési bénulás.
Ami ilyenkor történik, a következő: aktiváltuk a projekciós reflexet, az etherikus test megnyílt, de csak részben engedte el az asztrális testet.
Ha ez megtörténik, túl lehet rajta jutni, ha növeljük azt az erőfeszítést, amivel a szalag képzeletbeli megmászására koncentrálunk, minden létező energiát erre kell fordítanunk. Ennek elég nyomást kell gyakorolnia az asztrális testre a projekció sikeréhez. Ha mégsem történne meg, akkor pedig valószínű, hogy MÁR projektáltunk, csak az asztráltest a fizikai testen belül maradt. Ha ez történt, és nem lehet kitörni a testből, akkor használni kell. Figyeljünk meg mindent amit lehet, nézzünk a szemhéjakon keresztül, próbáljunk magunk mögé nézni. Másik lehetőségünk, hogy "tiszta álom"- ba megyünk át. Próbáljunk egy fantáziaképre koncentrálni, vagy egy helyre, ahol szívesen lennénk. Építsük ezt be a tudatunkba, így odajuthatunk.
Erről a bénulási állapotról nincs elég tudásom. Ha bárki felfedez valamit, ami segítene ezen a helyzeten, vagy vele kapcsolatos, kérem küldjön nekem egy e-mailt. A tapasztalatait fel fogom használni ennek az írásnak a további verzióiban, így másoknak is segíthetünk.
3. Félelem
Sok ember írt nekem, leírva a projekció közbeni félelemmel kapcsolatos érzéseiket. Ez egyfajta természetes akadály néhány ember előtt, amin túl kell jutni. Néhányan a "Küszöb Lakójá"-nak nevezik. Ez a saját belső félelmeink manifesztálódása, kivetülése, nagyon hasonló egy gyermek sötéttől való oktalan félelméhez.
Sokan érzik úgy, hogy valami gonosz vár rájuk, vagy egy ártó szellem próbálja őket megakadályozni a projekcióban. Ezzel bátran szembe kell nézni! Fogjuk fel egyfajta tesztként, vizsgaként, amin át kell menni mielőtt szabadon projektálhatnánk. Ha egyszer már projektálunk, és szembesülünk vele, látni fogjuk, hogy ez egy üres félelem volt, amit összegyűrhetünk mint egy darab papírt.
Életemben már többszázszor projektáltam, és az asztrális formámban még sosem támadtak meg engem. Éreztem, mindenesetre, erős félelmet a felfedezéstől, az újtól, amikor először tanítottam magamat a tudatos projektálásra.
Ehhez is tartanunk kell magunkat: az asztrális formánkban sérthetetlenek vagyunk, a testünknek pedig kiváló védelmi rendszerei vannak, hogy projekció alatt megvédjenek bennünket. A kiterjesztett etherikus testünk azonnal reagálni fog a legkisebb behatolásra vagy barátságtalan érintésre. Egy másodperc alatt visszaránt, mindegy hogy milyen messzire kalandoztunk.
Módszerek a félelem leküzdésére:
· napközben kell projektálni
· hagyjuk égve a villanyokat a házban/lakásban
· projektáljunk egy barátunkkal (közös projekció)
· imádkozzunk védelemért akármiféle felsőbbrendű lényhez/istenhez/ hatalomhoz, amiben erősen hiszünk.
4. Emlékezés az élményre
Ha az AP okénak tűnik, de csak arra emlékszünk amint fekszünk az ágyunkon és végül elaludtunk - a probléma az asztrális élményre, tapasztalatra való visszaemlékezéssel van.
Ezen a következőképpen lehet segíteni. Amint felébredünk, fel kell ülni, és visszagondolni az emlékekre, visszarángatni őket. Erre minden reggel szánjunk pár csöndes percet. Ez segíteni fog abban, hogy az álmokra és projekciókra jobban visszaemlékezzünk.
Ez alatt a csöndes kis idő alatt futtassunk át a gondolatainkon ilyen és ehhez hasonló kulcs kifejezéseket, ameddig valamit nem találunk: Ott sétáltam a... Beszéltem a.... Éppen menni akartam a... Ott voltam a... Arrafelé repültem, ahol... Volt nekem egy... Benne voltam a... stb. Ezek példák olyan egyszerű mondatokra, emlék-töredékekre, amelyeket meg lehet ragadni. Mindenki próbáljon hasonlókat kitalálni magának.
Olyan érzésünk is lehet, mintha egyáltalán semmi nem lenne amire emlékezhetnénk, de próbáljuk erősen, és tényleg tegyünk erőfeszítést rá. Ott vannak (az emlékek), csak ki kell értük nyúlni, meg kell őket találni. Ha már sikerült egy emléktöredéket elcsípni, egyre többet fogunk találni, és egyre több fog meg is maradni. Meg fogunk lepődni rajta, hogy milyen sokra vissza lehet így emlékezni.
Fontos rögtön a sikeres visszaemlékezés után le is írni őket. Színesnek és felejthetetlennek tűnnek, de mégis pár perc alatt a semmibe vesznek ha nem írjuk le. Néhány kulcsszó, jegyzet megteszi.
Másik segítség az emlékezésben, ha lefekvés vagy az AP végzése előtt poszt-hipnotikus szuggessziókat adunk magunknak. Ez megerősítés-jellegű formát ölthet. Például: "Mindenre amit ma éjjel teszem, emlékezni fogok." - Ezt hangosan ki kell mondani, újra és újra és újra, egészen addig, amíg már majdhogynem rosszul nem leszünk az ismételgetésétől.
Végül az is segít, ha minden AP-hez van egy-egy célunk. Valami speciális, amit szeretnénk megtenni. Kombináljuk ezt a megerősítésekkel, így előre programozva magunkat. Például, mondhatjuk ezt: "A strandon leszek, és emlékezni fogok... A strandon leszek, és emlékezni fogok..."
Végül: tartsuk észben, hogy az első néhány AP nagyon rövid legyen. Ez nagyon fontos!! Sokkal érdemesebb egy 30 másodperces AP-t végezni, amire emlékszünk, mint egy egész éjszakán át tartót, amit elfelejtünk. |
4. rész
KETTÉVÁLÁS
A tudatnak két különálló, de egyforma elmévé történő szétválása minden alváskor megtörténik, illetve a testen kívüli projekció minden fajtájánál. Ez a szétválás nagyon jó okból történik:
Sokat lehet testen kívüli élményekről olvasni, és szinte mindegyik szerző megemlíti ezt a szétválás-szerű effektust. Ez elég általános, hogy egy testen kívüli élmény során tudatában van az ember mindkét testének. Tudatában van a fizikai testnek is, miközben egy másik, különálló, sokkal finomabb testben létezik. Ennek az oka a telepatikus kapcsolat, ami a két test között mindig fennáll. Az asztrálprojekció során ez a kapcsolat a fizikai test figyelését szolgálja, így nem (az) sérülhet meg.
Amikor projektálunk, az asztrális másunk elhagyja a fizikai testet, és a tudat kettéválik (meghasad). Ez egyik rész az asztráltestben helyezkedik el, a másik pedig a fizikai testben. Amikor az asztrális forma létrejön, a tudatunk pontos másával rendelkezik. Ez minden tekintetben TE vagy, mint egy magnókazettáról készült másolat egy másik kazettán, mind a kettő egyforma, és mind a kettő TE vagy!
Gyakran, például alvás közben, ez a két tudat egy telepatikus álom-megosztásban keveredik. A fizikai test tudata is képes álmodni. Ez az álom-keveredés hasonló egy skizofrén álom-emlékhez, amit a tudatosság különállósága (kettőssége) okoz. Aki nem ismerné a skizofréniát (tudathasadás): az ebben a betegségben szenvedőknek egyszerre egyidőben két tudatuk-készletük van (az elméjükben).
KETTŐSSÉG
Amikor AP közben az asztrális és a fizikai test egyaránt tudatánál van, és egymásra koncentrálnak viszonylag közelről, egy kétirányú telepatikus kapcsolat jön létre. Ez nagyon zavaró, és nem ajánlom bárkinek, hogy túl gyakran próbálkozzon ezzel. A fizikai ÉN és az asztrális ÉN tisztán fogja látni egymást, ugyanabban az időben. Egymás szemével fogsz nézni, párhuzamosan, egyidejűleg tudatában leszel mindkét látványnak.
Mindennek tetejébe, hogy még zavaróbb legyen az egész, szintén tudatában leszel egymás gondolatainak, a sajátodnak éppúgy, mint a másikénak, egyidejűleg. Ez a telepatikus visszacsatolás, hasonló ahhoz, mint amikor két tükröt szembeállítanak egymással, a végtelenség hamis érzetét keltve a nézőben.
Ez a kényelmetlen és zavaró állapot elkerülhető, ha nem néz a két test egymásra túl közelről, és nem is gondol egymásra a kivetítés során.
Ez bizonyos módon megmagyarázza, hogy miért olyan zavarosak néha az álmaink. A tudat NAGYON jó okból szakad két részre, és a két rész külön-külön funkcionál.
Ezt a jelenséget sokszor tapasztaltam a projekcióim során. Azért tanulmányoztam, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan érzékelném a fizikai testet ha szoros közelségében lennék annak. Szintén jól összezavarta az emlékeimet, ha kétféle dolgot csináltam egyszerre a projekció során. Tudatában lenni a zajoknak és eseményeknek a házban is és az utcán is, egyidőben. Ezt a kettősséget gyakran tapasztalják akik projekciókat végeznek, de sosem találtak rá magyarázatot vagy értették meg tökéletesen.
A kettősség általam történt első megtapasztalása:
A székemben meditáltam a tűz mellett, és normál tudatállapotomhoz tértem vissza, amikor az eső dobolni kezdett a tetőn. Feltámadt a szél, és az ablaktáblákat remegtette. Az órára néztem, hajnali három volt. Ez korántsem szokatlan, néha egész éjszaka meditálok. Pihentnek és energiával telinek éreztem magamat. Azt gondoltam magamban: "Sosem projektáltam még az esőben, vajon milyen lehet?"
Becsuktam a szememet, és hamarosan kiléptem a fizikai testemből.
A falon keresztülmozdulva kijutottam az esőbe. Milyen csodálatos érzés volt! Éreztem ahogy az esőcseppek áthaladnak rajtam. Mindent az eső illata és nedvesség hatott át, úgy tűnt, ez mégjobban feltölt engem energiával. Fel-lebegtem a tetőre, leültem a kéményen, és a várost néztem. Figyeltem a tetőkön táncoló esőcseppeket, ahogy lefolynak az ereszekbe, lecsurognak a csatornákba.
A tetőn ülve észrevettem hogy érzem a testemet lent a székben. Ezt gyakran tapasztaltam, hogy érzem a fizikai testemet, amikor közel vagyok hozzá, de nem akkor amikor ilyen távolságban. Lecsusszanva a tetőn, elhatároztam, hogy közelebbről is megnézem.
Hirtelen, éreztem magamat amint átlebegek a falon, csakúgy, mint a székben ülve. ÉN voltam a székben, figyelve magamat amint átlebegek a falon, de szintén ÉN voltam a szék előtt lebegve tíz lábnyi távolságban, amint figyelem magamat a székben ülve. Nem csak hogy összezavarodtam, de elég rosszul is éreztem magam emiatt.
Két látványnak voltam tudatában egyidejűleg, két tudatom volt, mind egybekapcsolódva, ez elbűvölő. Értelme is volt: csak azért mert az asztráltestem elkülönült a fizikaitól, azzal attól még miért ne gondolkozhatnék?
Az asztrális ÉN-em a szobában mozgott, megfigyelve a testemet a székben, miközben az meg EN-gem figyelt. Eközben továbbra is láttam az asztrális ÉN-emet, még akkor is ha a fizikai testem mögött voltam. Éreztem magamat székben, amint próbálom követni. Ez komoly erőfeszítést igényelt, mintha nem lenne erőm mozdulni sem.
Úgy éreztem, mintha nagyon nagy lennék, és hatalmas nyomás ellenében próbálnék mozogni. A nézőpontomat mozgattam, de én magam egyáltalán nem mozogtam.
A tudatom egyidejűleg létezett a fizikai és az asztrális testemben. Ezért volt képes a fizikai ÉN-em látni az asztrális ÉN-emet olyan könnyen, és bármely szögből. A fizikai testem szó szerint megfordult a bőrében. Ez a képesség a szemhéjakon keresztül történő látásra mások által is le lett jegyezve.
A fizikai testemet az asztrális formámból figyelve a következő konklúziókra jutottam:
Normál alvás ideje alatt az etherikus (fizikai) test, jobb megközelítésben az eneria-test vagy életerő-hüvely megnyílik és úgy működik, mint egyfajta napelem. Kinyílik, szabad lebegés útját engedve az astrális testnek, miközben ő maga pedig valamiféle energiát (kozmikus energiát?) gyűjt magába az univerzumból.
Amikor megnyílik, az összes csakra, (mind a fő- és "mellék"csakrák), kinyílik mint a kerti virágok, elkapva és magába gyűjtve az energiát, Amikor felébredünk, az etherikus test egyesül az asztrálistesttel, egy mély (vastag) etherikus hüvelyt (bőrt) alkotva, amely belül tartja a tárolt energiánkat.
Néhány forrás alapján 300 csakránk van, ha az összes "mellék"-csakrát is számítjuk.
Az etherikus test megnyílása, miközben a tudat benne összpontosul, úgy tűnik, szintén felelős azért az érzésért, ami egy hatalmas olvadt érzés és ugyanakkor kicsinység érzésének keveréke. Az érzéseknek ezt a különös keverékét gyakran tapasztalják meditátorok vagy AP-t végző személyek. Úgy tűnik, ilyenkor az etherikus test megnyílik és az Univerzummal "lép kapcsolatba".
|
3. rész
Ez a rész most már ténylegesen a test elhagyásáról, az AsztrálProjekcióról (AP) fog szólni. Ha elolvasta az előző két részt - ez pedig erősen ajánlott -, már lehet bizonyos fogalma az AP folyamatával kapcsolatban. Részletesebben is fogom tárgyalni a kapcsolódó témaköröket, úgymint: a kettősség, több test jelensége, bénulás, a pszichikus szél, távoli AP, félelem, asztrális szex, etika, belépés más testekbe, asztrális entitások (lények), az AP határai, gondolati formák, gyógyítás, problémák és egyéb témák.
Megjegyzés: ez az AP módszer, amit alább tárgyalok, kicsit eltér attól, amit ma az AP alatt értünk. Ez annak a módja, hogyan végezzük az asztrális testünk kivetítését "teljesen tudatosan" (öntudatunknál) a valós világba - nem pedig az asztrális síkra. Ez megegyezik egy biztonságos halál közeli élménnyel.
Feltételek
Itt közlöm az AP-hez szükséges IDEÁLIS feltételeket. Némelyikük tetszés szerint variálható vagy módosítható, az adott körülményekhez illetve kinek- kinek saját szükséglete szerint.
Szükség van egy csöndes szobára, ahol nem fognak zavarni. Ha gondot okoz a háttérzaj, kapcsoljunk be egy rádiót vagy tévét, és állítsuk két állomás közé ("fehér zaj"). Ez el fogja takarni a külső (zavaró) zajokat. Nem ajánlom a zenét. Bizonyosodjunk meg, hogy elég meleg van. (Az AP közben a test veszít hőmérsékletéből).
A megvilágítás legyen félhomályos, de semmi esetre sem sötét. Füstölő égetése nem feltétel, de segít a testnek az ellazulásban, illetve segíthet a reflex kiváltásában. Ha füstölőt használunk, az egy olyan illat legyen, amit csak AP közben égetünk, és semmilyen más alkalommal.
Szükség lesz egy kényelmes székre, karfával és fejtámasszal. Ez lehet fotel vagy nyugágy is. Sokkal sikeresebb az AP, ha ÜLŐ helyzetben végezzük. A széket kicsit hátra kell dönteni, hogy a fej biztosan támasztódjon. Erre a célra megfelel valami támaszték az szék (fotel) első lábai alá. Egy párnára van szükség a lábakhoz, és egy kispárnára vagy törülközőre a nyak mögé. Erre a célra kiválóan megfelel a repülőgépeken használatos nyaktámasz. Addig kell ezekkel variálni, amíg 100%-ig kényelmes testhelyzetet nem érünk el. Figyelem: laza, könnyű öltözetet viseljünk.
Ha ágyat kell használni, például betegség, stb. miatt, akkor amennyire étkezéshez szokta, annyira támassza fel magát párnákkal.
Fáradtság
A projekcióhoz nem kell túlságosan fáradtnak lenni. A megfelelő állapot amire ilyenkor szükség van, a testgyakorlás, tusolás, esti étkezés majd kb. 1 órai pihenés utáni állapot. A legjobb a jó közérzet és frissesség érzése, a túlfáradtság vagy túlságos kimerültség nem megfelelő. Erős testedzést majd tusolást és pihenést ajánlok, így a test fáradt de a tudat friss lesz. Ha gondot okoz a fény, akkor esetleg lehet olyan elsötétítő szemüveget használni, amilyeneket a repülőgépeken adnak alváshoz. Ez praktikus, és nem fogja zavarni a tapasztalást.
Megjegyzés: Ha nyál gyűlik össze a szájban, az AP előtt vagy alatt, le lehet nyelni, mozgatni a nyelvet, ez nem lesz hatással az egészre. Ha mozgatni kell a testet, ezt lassan kell tenni, az ellazulás megtörése nélkül. Ha köhögni kell, ezt meg lehet tenni finoman. Megfázás esetén (köhögés, tüsszentés), el kell felejteni az egészet, és inkább aludni.
Egy másik érzés ami történhet, a pókháló, ami egy csiklandós érzésként jelentkezik az arcon. Ez normális. Későbbi állapotban, amikor az elnehezülés megkezdődik, figyelmen kívül lehet/kell hagyni. Az ellazulás korai állapotában még meg lehet vakarni az arcot. Az elnehezüléskor hagyja figyelmen kívül ezt az érzést, az hamarosan magától meg fog szűnni. Ez a csakra-energia jele.
A KILÉPÉS
Amikor eljön az idő amit erre kiválasztottunk, formáljunk az AP-ra irányuló ERŐS szándékot, üljünk le a székünkbe, nyújtózzunk, majd helyezkedjünk el kényelmesen. Végezzük el a relaxációs gyakorlatokat és az energia-emelést, egészen addig, amíg az elnehezülést nem érezzük, amint könnyű transzba lépünk. Váltsunk át a tudatos légzés gyakorlatára, és a tudati pontunkat emeljük ki előre ("pont emelés", az előző részben). Maradjunk biztosak a magunk MÖGÖTT elhelyezkedő fizikai testünk felől, és folyamatosan figyeljük a feszültséget (izmok feszességét?) .
Egy gyenge lüktetés kezdődik meg belül és körülöttünk. Ez egy sokkal mélyebb vibrációvá fog átváltozni, a csakra- aktivitástól függően. Erős csakra-tevékenység esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk hogy mi történik ekkor. A szívünk úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen pulzusszámra gyorsulna. Ez NEM a szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele törődni.
A következő érzésről van szó: helyezze a kezét a mellkasára, úgy, hogy az ujjvégek a szív fölött legyenek. Ujjaival doboljon a mellkasán, a szív ritmusára. Ezt az |temet fokozatosan gyorsítsa egész addig, amíg az ujjak olyan gyorsan nem mozognak amennyire csak tudnak. Pontosan ilyen érzés amikor a csakra teljesen aktív állapotba kerül. Változó lehet az érzés, enyhe pulzálástól kezdve, izomrángatózáson keresztül egész egy olyan érzésig, mintha egy izom teljesen megőrült volna.
Ezeket a vibrációkat teljesen figyelmen kívül kell hagyni, és nyugodtnak maradni. Elfogadó érzést kell alkalmazni ezekkel szemben. Egy szempillantás alatt kint leszünk! A vibrációk olyan mértékűvé nőhetnek, hogy szinte már alig lehet elviselni, de akkor is figyelmen kívül kell hagyni őket. További projekciók során ez egyre észrevétlenebb lesz, amint a szunnyadó csakráink stabilizálódnak.
A zaj és a vibrálás elér egy crescendo-t, amikor hirtelen az AP reflex beindul. Előrefelé hirtelen elhagyjuk a testünket, a gyomorszájban enyhe zuhanó érzéssel. A mély vibrációkat csöndesebb váltja fel, a mellkasunkban. Most lebegünk, néhány lábnyira a fizikai test előtt vagy felett (testhelyzettől függően). Minden gyakorlattal hagyjunk fel, koncentráljunk, és maradjunk nyugodtak.
Ez nagyszerű! - gondoljuk - IGEN.... megcsináltam! Tudatosan kivetítjük az asztrális testünket, és ez TÉNYLEG jó érzés !
Az első alkalmat odakint néhány percesre kell korlátozni. és - higgye el ezt nekem - ez tényleg fontos. Mozogjunk a szobában - lassan. Nincs igazi lábunk, és NE is keressük azt. A gravitáció törvénye többé nem érvényes, úgyhogy legyünk óvatosak. Csak mozogjunk kicsit a szobában, nem kell azon gondolkozni hogy hogyan, csak egyszerűen tenni kell.
Gyors lüktetést lehet érezni esetleg a mellkasban amint mozgunk, ez a szív-csakra. Ez, mint egy motor, felgyorsul mozgás közben, majd lelassul egy egész finom dobogássá, amint megállunk. Ez az erőforrás, az energia, ennek az ereje a csakrától függ, és attól, hogy milyen közel tartózkodunk a fizikai testhez.
Mindvégig az AP során uralni kell az elménket, nyugodtnak maradni, és nem felizgatni magunkat és túl izgatottá válni. Semmit sem szabad elképzelni, odaképzelni, vagy elvárni és hinni hogy ott van aminek nem kellene ott lennie. Ez alapvető, ha nem akarunk az Alice-effektus hatása alá kerülni.
Most szépen mozogjunk visszafelé a testünkbe, azzal a szándékkal, hogy visszatérünk belé. Még új az asztrális forma az Ön számára, és hogyha túl sokáig marad kint, 99% az esélye, hogy elveszti az uralmat "a volán felett", Alice effektusba zuhan, és semmire sem fog emlékezni. Később messzebbre is lehet menni, de fontos hogy az elsőt ilyen rövidre vegye.
A visszatérés egyszerű. Mozogjunk a testbe, mindegy hogy hogyan, és oda fogja magát rögzíteni (a test). A visszatérési-reflex működésbe jön, és - hopp - már vissza is tértünk. KELJÜNK FÖL azonnal, észben tartva, hogy mi történt, és ÍRJUK LE.
Az asztrális tudat olyan mint a memória a számítógépben, a fizikai test tudata olyan mint a winchester, és a papír- ceruza pedig a floppylemez. Ha kikapcsoljuk az áramot a számítógépben, a memóriából elvész minden. Ezért kikapcsolás előtt el kell menteni. Azaz le kell írni ami történt. Elég csak néhány gondolatot lejegyezni, az elegendő lesz. Kezdjen egy naplót az AP élményekről.
Egy tipikus projekció
Leülök a székembe, kényelmesen, és melegben. AP-t fogok végezni, még ha fene fenét eszik is. MEG FOGOM csinálni! Elvégzem az ellazulási gyakorlatokat, gondosan, mert tudom hogy ez a valódi titka az asztrálkivetítésnek. Képzeletbeli kezeimmel felemelem az energiáimat, hogy aktiváljam a csakrákat. Szépen elkezdenek lüktetni. Jobban koncentrálok a szív-csakrámra, egyre több és több energiát vonva oda a többi csakrán keresztül, egészen addig amíg egy mély ritmusban nem kezd dobolni, lüktetni. Az elnehezülés érzése vesz rajtam erőt amint könnyű transzba esem. Nehéznek érzem magam. Az egész arcomat a pókháló-érzés csiklandozza, de nem veszem tudomásul. A fókuszponto(ma)t kiemelem előre. Én vagyok elöl, de tudomásom van a saját magam mögött levő fizikai testről is. Mélyen a testemben vibrációk kezdődnek, de a lélegzésemre koncentrálok és a középpontomat (fókuszt) kint tartom. A vibrációk nagyon erőssé válnak, trafóház- generátor dübörgéséhez hasonlóvá, de a figyelmemen kívül hagyom. A gerincem megremeg amint az adrenalin áramlik rajtam keresztül, de nem törődök vele. A lélegzésre koncentrálok, és arra ahová menni fogok. A szív-csakrám úgy felpörög mintha mindjárt szétvetné magát, de nem ijedek meg mert tudom hogy az nem a szívem amit érzek, hanem a szív-csakra. A dübörgés mély zümmögéssé vált, és hirtelen szabadon emelkedek, enyhe zuhanást érzek. Kilépek, és saját magam előtt állok, néhány másodpercig. A fenébe is, nagyon jó érzés! Körbemozgok a szobában, keresve - kutatva. A kis motor a szívemben (a csakra) hangosabban pörög ha mozgok, mindig a mozgásommal ritmust tartva.
|
2. rész
Az asztráltest kivetítése (AP, AsztrálProjekció) egy automatikus reflex, a testünkben és elménkben rögzülve. Hogy működésbe hozzuk, három fő feltételnek kell teljesülnie.
1.
Annak a képessége, hogy testünket 100%-ig relaxált (ellazult) állapotba hozzuk, miközben ébren maradunk (öntudatunknál).
2.
Képesnek kell lennünk arra, hogy az (ön)tudatunkat (annak középpontját) kiemeljük a testünkön kívülre.
3.
Elég mentális és pszichikai energiánknak kell lennie ahhoz, hogy fenntartsuk az ellenőrzésünket a projekció felett, és ne csusszanjunk át álom-állapotba.
Ezek együtt működésbe fogják hozni az AP automatikus reflexét egy teljes energiájú AP-hoz. Van néhány kisebb, nem ennyire lényeges feltétel is, amelyek inkább az adott körülményektől függnek.
Relaxáció
El kell sajátítanunk egy, a teljes testet ellazító gyakorlatot. Ha már ismerünk egy ilyet, az is meg fog felelni. Üljünk le egy székbe, és lazuljunk el. Kezdve a lábakkal, feszítsük meg majd lazítsuk el őket. Folytassuk ezt a vádlival, combokkal, csípővel, hassal, mellkassal, karokkal, nyakkal és arccal. Néhányszor ismételjük el, mígnem teljesen ellazul egész testünk. Mélyen és lassan kell lélegezni végig a gyakorlat folyamán, hogy tudatosuljon a lélegzet amint belép és amint elhagyja a testet.
Képzeletbeli kezek
Képzeljük el, hogy van két képzeletbeli kezünk. Felfele mutató mozgással simogassa magát ezekkel a kezekkel, a lábfejtől felfelé a lábakat, újra és újra, egymás után többször. Próbálja ellazítani a őket, és érezze, amint ellazulnak. Ezt a gyakorlatot kell ezután folytatni a törzs középpontjával, különös figyelemmel a csakrákra. Ez a képzeletbeli kéz technika segítségünkre lehet a testünk különböző pontjainak tudatszintjének megemelésében is. Próbáljon önmagából minél többet (amennyit csak tud) ezekbe a kezekbe helyezni, képzelni.
Energia emelés
Amint a lábon felfelé halad a mentális (képzeletbeli) kezeivel, képzelje el, lássa maga előtt amint megfogja, megragadja azt az energiát ami ott áramlik (a lábakban), és próbálja fölfelé emelni önmagában. Ez a természetes útja a benne áramló pszichikai- (vagy élet-) energiának. Kis gyakorlással máris érezni lehet, amint ez az energia ott áramlik, folyik, bennünk. (rajtunk keresztül). Ez szó szerint feltölt , mint egy akkumulátort.
Csakrák
Ezek elhelyezkedése: 1. a gerinc alapjánál, az ánusz és a nemi szervek között
2. kicsivel a köldök alatt
3. "solar plexus" azaz napfonat, egy tenyérnyivel a köldök felett
4. szív-csakra a mellkas közepe
5. a torok
6. homlok
7. korona-csakra, a fej teljes teteje, a hajvonal felett egy kicsivel.
Méretük kb. mint a kézfej, kivéve a korona-csakrát, amely nagyobb.
Csakra-stimuláció
A csakrák az energiaátalakítás központjai. Minden csakra a bolygó nyers élet-energiáját alakítja át. Az energia-emelés közben, amit a képzeletbeli kezekkel végzünk, képzeljük el amint kinyitjuk a csakráinkat, ezeken keresztül emeljük tovább és tovább az energiát, sorra a következő és következő csakráig, és így tovább. Ezt néhányszor el kell ismételni. Először talán semmit sem fog érezni, de a hatása ettől még megvan. Kis gyakorlás után pezsgés- vagy pulzálás-szerű érzés fog keletkezni a bőr alatt. FONTOS: a gyakorlat után, éppúgy ahogy képzeletben kinyitottuk, be is kell csukni képzeletben a csakrákat.
Ellenőrzés
Ezeknek a gyakorlatoknak a során folyamatosan ellenőrizni kell az izmok állapotát, és ha szükséges, újra ellazítani azokat. Általános probléma az energia emelése (testen belül felfelé húzása, emelése) közben, hogy az izmok automatikusan megfeszülnek. Tartsuk észben: ezek a gyakorlatok mentálisak, a testnek közben teljesen ellazultnak kell maradnia.
Pont-emelés
Hogy az öntudata pontját meg- (ki-) emelje, képzelje el magát saját maga előtt 1-2 lábnyira (kb. fél méter). NEM egy alakot saját maga előtt. ÖNMAGA van a fizikai teste előtt. Arra gondoljon: a fizikai teste saját maga mögött van. Ez egy kicsit szokatlan, de meg fogja szokni elég hamar. Nem kell megfeszíteni az izmokat ez alatt. A test megpróbál "fizikailag" engedelmeskedni, ezt nem kell hagyni.
Mentális (tudat-) állapot
A felszíni gondolatok teljesen ezekkel a gyakorlatokkal lesznek elfoglalva, úgyhogy eddig a pontig semmilyen mentális gyakorlatra nincs szükség. Amikor ellazultnak érezzük magunkat, a test elnehezül, és egy "könnyű" transzba kerülünk. A többi gyakorlatot ekkor el kell hagyni, és a tudatos légzés gyakorlatát kell alkalmazni, hogy elkerüljük a gondolatok elkalandozását.
Tudatos lélegzés
Érezze a lélegzetét kilégzés közben, és érezze kilégzés közben. Belégzésnél a képzeletbeli kezekkel emeljen energiát az alap-csakrából a szív-csakráig. Figyelem: ha ennél a pontnál vibráció kezdődik a testben, ne projektáljon még, hanem mozgassa a kezét egész finoman, és szép lassan térjen vissza normál tudatállapotba.
Ezeket a gyakorlatokat naponta kell végezni. Néhányukat bárhol lehet csinálni, ahol van pár perc szabadideje az embernek. Idővel a test (ha erre kondicionálja), gyorsan és könnyen fog válaszolni. Gyakorlással képes lesz arra, hogy a testét TELJESEN ellazítsa csupán pár perc leforgása alatt. Ez a tréning lecsökkenti a teljesen tudatos AP eléréséhez szükséges időt. |
1. rész
Ez az első része annak a cikksorozatnak, amely az asztrál- világot és a projekciós folyamatot mutatja be.
Ne feledjük ennek a változatnak az olvasása közben, hogy ez volt az első írói próbálkozásom, így ennek az írása közben tanultam meg magát az írást.
Életem nagy részében az asztrális síkot tanulmányoztam, az asztrális formámban. Megkíséreltem - óvatos megfigyelések és kritikai gondolkodásmód útján - megérteni, és - remélem - megvilágítani azt.
Kivétel nélkül mindenki elhagyja saját testét alacsony energiájú kivetítés ("projekció") formájában, amikor alszik. Ezt alvás közbeni projekciónak nevezem. Az asztráltest néhány inch-re (1 inch = 2,54 cm) lebeg a fizikai test fölött, akár egy madzagon tartott luftballon. A fizikai test alvási pozícióját veszi fel, és ennél messzebbre nem távolodik. Amikor az asztráltest elkülönült, onnantól képes álmokat létrehozni. Ez az a természetes alvási/álmodási folyamat, amelyet mindannyian ismerünk. Ezalatt a világmindenség (Föld) kollektív (álom-)tudatában vagyunk. Ez az "álom-tó" rétegekre osztható. A személyiségünknek megfelelően (spirituálisan/morálisan/stb. fejlett valaki), olyan szintre fogunk megérkezni, amihez leginkább közel érezzük magunkat. Ezeket a szinteket köznyelven "sík"oknak nevezzük, vagy köztes síkoknak. Ezzel a párhuzammal csak az az egy baj van, hogy amikor az egész koncepció lényegét próbáljuk felfogni, teljesen összezavar.
Hogyha öntudatodra ébredünk alvás közben, és az fölött valami ellenőrzéshez is jutunk, mint az ún. "tiszta álom" közben, akkor mozoghatunk a szintek között. Habár van egyfajta ellenőrzésünk ilyenkor a szintek megválasztásában, de az igazi valós lét szintjére nem tudunk kerülni ezzel az asztrális tudattal. Az álom-sík vagy asztrálsík összevissza, minden-a-feje-tetején világában találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, de semmi sem valószínű illetve elfogadható.
Amikor az asztrális énünk "teljesen tudatos" kivetítését végezzük akkor az a valós világba történik, nem pedig valami asztrálvilágba. Ez hosszú ideig félreérésre adott okot. Amit legtöbben asztrálkivetítésnek hisznek, az valójában "tiszta álom", ami teljesen mást takar.
Sok szerző állítja, hogy minden éjjel a világban bolyongunk, asztrálprojekció (AP) segítségével. Ez egyszerűen nem így van. Az asztrális valónkban a világ elég magányosnak tűnik, alig találkozunk másokkal, azok is inkább csak a projekció és a létrehozás köztes állapotában vannak. Ez akkor történik meg, amikor elveszítjük az ellenőrzésünket egy tudatos testen kívüli élmény során. Ezt Alice Csodaországban - effektusnak nevezem. Ez egy hathatós akadály a nem megfelelően gyakorlott elme számára.
Az asztrális formánkban egy hihetetlenül erős "teremtő" képességgel rendelkezünk, amit általában álmok létrehozására használunk fel. A fizikai világ bilincseitől megszabadulva egész világot teremthetünk, és gyakran meg is tesszük. Ez a kreatív képesség a probléma, és ez az oka sok, az APval kapcsolatos félreértésnek.
Az AP során ugyanolyan természetes akadállyal találkozunk, mint a pszichikai képességek bármely más formájában. Az Alice-effektus a valós világba történő projekció időtartamát legtöbb esetben pár percre korlátozza, kivéve akkor, ha a gondolat- és energiaszintjeink fölött erős kontrollunk van. Ha nem volna ilyen akadály - gondoljunk csak bele -, emberek milliói röpködnének a világon egész nap, nem lenne magánélet, nem lennének titkok. Ez egy boldogtalan világ lenne, amelyben egyikünk sem élne szívesen.
Mi történik egy teljesen tudatos AP során, ha nem tudjuk kontrolálni a tudatunkat és energiá(i)nkat? Igen, az AP egy bizonyos pontja után az élmény kicsusszan az ellenőrzésünk alól, és a jól ismert dolgok rossz helyen kezdenek feltűnni. Ajtók, ablakok, bútorok; új szobák jelennek meg, stb. A tudatalatti elménk elkezdett "létrehozni", vagy pedig az élmény átúszik az álom-síkra. Ettől kezdve már semmi sem valós többé, az egész az álom- sík-szintek és a valós világ másolatának a keveréke. Ide vetíthetjük magunkat, és egész addig hisszük hogy ez a valós világ, ameddig valami nagyon oda nem illővel nem találkozunk.
Még egy dolog: a szintek keleti koncepciója; a fizikai, asztrális, mentális, buddhikus, atmikus, stb., nagyon is valósak. Kicsit azonban zavarosak ezek, és keverednek az asztrálprojekció nyugati koncepciójával. Ezek a tudatosság különböző szintjei, nem pedig síkok. Amikor AP- t végzünk, nem emelkedik a tudati szintünk, ez ugyanaz, mint amikor ébren vagyunk. Ezek a "magasabb" szintek csak a tudatosság emelésével érhetőek el, nem lehet egyszerűen csak úgy oda projektálni. Ez az AP egy teljesen más formája. Én voltam ezeken a magasabb szinteken, és igen nehéz megmagyarázni, elmesélni, inkább meg kell tapasztalni őket. Normál esetben ezeket a szinteket mély meditáció során tudjuk elérni.
Annak érdekében hogy elérjük őket, egy bizonyos képességre van szükség, amely lehet kifejlesztett, vagy velünk született képesség. |
Asztrális kivetítés a valós világba.
Elég érdekes téma, legalább is számomra. Ezt a cikket ha jól tudom egy amerikai férfi írta és higgggyétek el, amit mond igaz, mert én is kipróbáltam már és meg kell hagyni feledhetetlen érzés volt. |
Szeretném leszögezni hogy bár az anyagok másoltak, de én is ezekből tanultam mindent, illetve ezeket tanulmányoztam inkább. Egyszóval szerintem jók! |
Radiesztéziai diagnosztika
A radiesztéziai diagnosztika segítségével megállapíthatja a vizsgált személy általános egészségi állapotát, valamint az egyes belső szervek esetleges rendellenességeit. Nagyon fontos, hogy ez a módszer nem helyettesítheti az orvosi vizsgálatot! Talán még fontosabb, hogy a radiesztézának nincs joga közölni a páciensével az általa felállított diagnózist! Viszont kötelessége indokolt esetben orvoshoz küldeni a "beteget".
A radiesztézia segítségével felfedezheti azokat a szervi elváltozásokat is, amelyeket az orvostudomány még műszerrel sem tud mérni, illetve megállapítani. A beteget megóvhatja a felesleges kivizsgálásoktól, fáradtságtól és költségektől, ily módon a terápia is előbb kezdődhet, és ez által lerövidülhet a kórházi tartózkodás ideje.
Minden radiesztézának saját diagnosztikai módszere van. Van aki a tenyéren illetve a talpon található idegvégződéseken végzi vizsgálatát, van aki anatómiai térképet használ és van aki kezével vizsgálja meg a kérdéses testrészt. Ez utóbbi a legelterjedtebb, és azonnal meg is kell jegyezni, hogy a vizsgálat során mindenféleképpen kerülni szükséges a "beteg" fizikai érintését. Ilyenkor ugyanis nagy a veszélye a szándéktalan bioenergia vételnek, illetve adásnak. Ezért célszerű többméternyi távolság tartása vizsgálat közben. A vizsgálatot célszerű kiterjeszteni az étrendre is, megállapítva a "beteg" számára nem kívánatos ételek sorát. |
Teleradiesztézia
Ez a változat már bizonyos mértékig a parapszichológia fogalomkörébe tartozik. Tőlünk távoli (több száz, akár több ezer kilométerre lévő) helyszínen végzünk méréseket, illetve tőlünk igen távol tartózkodó személyt vizsgálunk fényképe (esetleg neve és pontos címe) alapján, vagy keresünk káros sugárzásokat a tőlünk távol eső terepen, a birtokunkban lévő - kizárólagosan a tulajdonos keze által készült - alaprajz felhasználásával. Ebben az esetben a nem ingát tartó kezünkben célszerűen egy ceruza személyesítheti meg a vevőantennát. |
|
Ki lehet alkalmas az ingával való alapvető mérésekre?
Addig nem igazán érdemes senkinek ingát "beruháznia", amíg nincs tisztában azzal, hogy egyáltalán van-e legalább alapvető radiesztéziai képessége. Az alább ismertetésre kerülő két "teszt", nagy valószínűséggel jelzi a végrehajtó ez irányú képességeinek meglétét. Mivel ingára az alábbi "tesztek" esetében is szüksége lesz, így a legegyszerűbb megoldás az, ha pl. egy gyűrűt hurkol fel egy kb. 20 cm hosszú (nem baj, ha fekete színű) fonálra- cérnára.
Ha jobb kezes, az inga fonalát fogja a jobb, ha bal kezes, akkor a bal kezébe! A fonalat fogja a hüvelyk és a mutatóujja közé úgy, hogy az ujjai lefelé álljanak. Kissé lendítse ki az ingát testével merőleges irányban. A másik kezét fordítsa tenyérrel felfelé, és közelítse tenyerét alulról a lengő ingához kb. 2-3 cm-re! Kis idő elteltével az inga egyenes vonalú mozgását köröző mozgásnak kell felváltania. Ekkor fordítsa meg eddig tenyerével felfelé mutató kezét (nem azt, amelyikben az inga van) úgy, hogy most a kézfejének külső oldala (a kézhát) közelítsen alulról az ingához kb. 2-3 cm-re! Kis idő elteltével az ingának az előzővel ellentétes irányú köröző mozgásba kell kezdenie. Ha minden így történt, akkor a leírt jelenség azt jelenti, hogy Ön alkalmas a két ellentétes pólus (pozitív és negatív) töltésének ingával való kimérésére.
Az ingát ne lendítse ki, csak egyszerűen hagyja a cérnán függeni! Erősen gondoljon arra, hogy most azt szeretné, hogy az inga az óramutató járásával megegyező irányban forgó mozgást végezzen. Kívánságát akár hangosan is kimondhatja, és eredménytelenség esetén többször is megismételheti. Ha elérte célját akkor adjon ki egy olyan "parancsot", hogy az inga álljon le! Ha az előző sikerült, akkor az inga leállítása gyakorlatilag 100%-os biztonsággal sikerül. Majd gondolatával forgassa meg az ellenkező irányban is az ingát! E feltételek teljesülése azt jelenti, hogy Ön rendelkezik alapvető radiesztéziai képességgel.
Ha a fent ismertetett két kísérlet azt bizonyítja, hogy Ön rendelkezik alapvető radiesztéziai képességgel, akkor azonnal felmerülhet Önben a következő kérdés: vajon ez a most felfedezett képessége mily mértékű? Lehet-e valamit kezdeni vele? Érdemes-e továbbfejleszteni? Ne feledje, hogy a meglévő radiesztéziai képesség gyakorlással igen jól továbbfejleszthető!
Az alkalmasság mértékének megállapításához a második kísérletet kell megismételnie úgy, hogy most meg kell számlálnia, hogy hány kör megtételéig tudja az ingát ebben a köröző mozgásban csupán "gondolatával" megtartani. Az így teljesített körök számából lehet következtetni a képesség mértékére. Kiemelkedő, már majdnem spirituális képességet jelent a 200, vagy e fölötti szám. A spirituális képességgel rendelkezők gyakorlatilag bármeddig képesek "gondolatukkal" forgásban tartani az ingát. Ne feledjük, hogy esetleges csalás esetén (kezünk akaratlagos - jól látható - mozgatásával irányítjuk az ingát) önmagunkat csapjuk be! |
Hogyan is működik az inga?
Mint ahogyan a pálca esetében is, az ingánál sem árt megjegyezni és tudomásul venni, hogy végeredményben bármelyik eszközt is használjuk (pálca, inga), minden esetben a radiesztéza a "vevő", az érzékelő. A pálca vagy az inga csupán a jelző (a mutató) szerepét tölti be. Tehát minden esetben a radiesztéza radiológiai érzékenysége határozza meg a "produktumot". Ebből következően helytelen megfogalmazásra utal pl. a következő mondat tartalmának első része is, melyet egy "ingáskönyvből" ollóztam: "Az ingával érzékelhetjük a körülöttünk lévő káros sugárzásokat, felderíthetjük az emberi és állati szervezet érzékeny pontjait, megállapíthatjuk a terhességet, s a születendő gyermek nemét." Amellett, hogy a mondat tartalmaz igazságot is, szó sincs arról, hogy az ingával bármit is érzékelhetnénk! Valójában arról van szó, hogy a radiesztéza érzékel, az inga - vagy a pálca - pedig mindenki számára jól látható mozgásában közvetíti, jeleníti meg ezt az érzékelést. Egyes nagy gyakorlattal rendelkező radiesztézák azt a nézetet vallják, hogy számukra szükségtelen az eszköz (inga, pálca), ők azok nélkül is nagy biztonsággal képesek megtalálni a keresett sugárzás forrását. Ők tudják...
Tapasztalataink szerint az emberiség mintegy 80-90%-nál kimutatható kisebb-nagyobb radiológiai érzékenység, következésképp ezek az emberek elviekben alkalmasak a radiológiai mérések elvégzésére. Azért csak elviekben, mivel az egyéni érzékenység mértéke túl nagy határok között szór, így nem zárható ki a tévedés lehetősége sem. Mint tudjuk minden és mindenki "rezeg", így az általuk kibocsátott "sugárzást" kell a radiesztézának érzékelnie- vennie. Könnyen belátható, hogy alapesetben pl. egy radírgumi által kisugárzott rezgés sokkal kisebb intenzitású, mint pl. egy harckocsi által kibocsátott sugárzás. Így előfordulhat, hogy az előbb 80-90%-ra becsülteknek csak mintegy elenyészően kis százaléka képes a "radírgumi" konkrét felismerésére, azaz helyének pontos meghatározására. Nem is beszélve a nem "tárgyi" jellegű érzékelésekről, mint pl. amikor "visszatérünk" a múltba, és az erre vonatkozó kérdéseinkre várjuk a választ. Ebben az esetben kevés a radiológiai érzékenység, itt már a spirituális szint bizonyos fokára is szükség van. Ezt pedig nem lehet megtanulni, erre- ezzel születni kell. Itt szükséges még megjegyeznünk, hogy jóslásra az inga NEM alkalmas (de a pálca sem)! A múltat már megéltük - nyomai elkerülhetetlenül és mérhetően testünk(ön/ben) vannak -, de a jövő történései még előttünk állnak, tehát még nincs mit kimérni. Ha ezt mégis megtesszük, akkor nem a jövőben bekövetkezendő történéseket, hanem a jövőre vetített szándékainkat (reményeinket) "mérjük" ki. |
Tárgyak keresése
A(z) (elveszett) tárgyak keresése- felkutatása már sokkal nagyobb radiológiai érzékenységet feltételez mint a káros sugárzások bemérése, ugyanis a relatíve kis tárgyak keresésekor a keresett tárgy által kibocsátott sugárzás összehasonlíthatatlanul kisebb. Tehát az első próbálkozások esetleges sikertelenségeiből ne következtessen senki arra, hogy számára megoldhatatlan feladattal találkozott. Ne feledje, hogy a meglévő radiesztéziai képesség gyakorlással igen jól továbbfejleszthető!
A gyakorlást célszerű egy szobában valaki más által (segítő) elrejtett, de Ön által is jól ismert tárgy felkutatásával kezdeni. Ha erre lehetőség van, akkor a szoba közepéről célszerű indítani. Első dolga (feladata) annak tisztázása, hogy egyáltalán a szobában van-e a keresett tárgy. A tárgy képének képzeletbeli megjelenítésével "beszélje" meg az ingával, hogy tulajdonképpen mit is keres, majd tegye fel a következő kérdést: "E tárgy ebben a helyiségben található?" Ha a keresett tárgy nevesíthető, akkor kérdésében nyugodtan használhatja annak nevét. A nem "ingás" kezét most is használja az előzőekben már megismert módon antennaként! Keresése eredményét minden esetben közölje segítőjével, ki írásban rögzíti azt. Mint látható, a segítőnek nem szabad minden esetben bevinnie a keresendő tárgyat a helyiségbe. A leírt kísérletet célszerű kb. 20-25 alkalommal megismételni. Ha a sorozat végén a találati arány jobb mint 35-40%, akkor elég nagy a valószínűsége annak, hogy a már meglévő radiesztéziai képessége gyakorlással továbbfejleszthető.
A soron következő gyakorlatok végrehajtására csak akkor vállalkozzon, ha az előző gyakorlat már megfelelő módon be lett gyakorolva! Ez igaz a többi ez után következő összes gyakorlatra is. A "megfelelő mód" pontosítására nem vállalkoznék, ezt mindenki saját maga döntse el, de a tapasztalatok szerint 90-95% alatt nem érdemes továbblépni. Próbálja intenzív gyakorlással elérni a megfelelő szintet! Ha ez még sem sikerülne, úgy tudomásul kell vennie, hogy az Ön radiesztéziai képessége csak az ezt megelőző feladatok teljesítésére alkalmas.
A következő feladat, a helyiségben elrejtett tárgy valós fellelése lesz. De soha se feledkezzen meg a mindig felteendő első kérdésről: "E tárgy ebben a helyiségben található?"! Ugyanis a segítő most is, és bármikor "megtréfálhatja"! A következő kérdés arra irányuljon, hogy minél előbb tisztázza a keresett tárgy Önhöz viszonyított elhelyezkedési irányát: "E tárgy előttem található?", "E tárgy a hátam mögött található?", stb. De végeredményben bármilyen ehhez hasonló megoldás is elfogadható. A nem "ingás" kezét, most tartsa a feltett kérdésének megfelelő irányban vevőantennaként. Itt is törekednie kell a megfelelő találati szint eléréséhez, sőt annak megtartására!
A következő, már lényegesen több képességet feltételező feladatsor a borítékokba zárt tárgyak, alakzatok és egyéb ábrák felismerése lesz. Első lépésként válassza ki a megfelelő "munkahelyet". A munkahely területe legyen mentes a káros sugárzásoktól. Célszerű olyan asztal mellett dolgozni, melynek anyaga fa. Nem közömbös az asztal magassága sem. Az a megfelelő magasság, ha kényelmesen, egyenes derékkal tud az asztalra helyezett "ingás-kezének" könyökére támaszkodva ingázni. Itt kartonpapírra rajzolt, és áttűnés nélküli borítékba zárt alakzatok felismerése a cél. A borítékok számozottak legyenek az adminisztráció sikerességének érdekében. Természetesen nem kötelező a borítékok lezárása. Igaz, hogy a borítékokat és tartalmukat Ön is elkészítheti és el is helyezheti, de célszerű olyan segítőt igénybe vennie ki feljegyzi azt, hogy Ön melyik borítékban milyen alakzatot vélt felfedezni. Ingázás során csak egyetlen boríték legyen az asztalon. A "vevőkezét" tartsa a boríték fölé (esetleg rá is helyezheti), majd "jelenítse" meg sorban egyenként az alakzatok képét. Erre irányuló kérdései egyértelműek és határozottak legyenek. |
|
Mérések a gyakorlatban
Vizér és hálók
Nagyon fontos, hogy csak "megfelelő" szellemi és testi állapotban fogjon a méréshez. Ha valaki ingerült, fáradt vagy zaklatott idegállapotban van, kár hozzáfognia, mivel ez az állapota a mérések során - az elkerülhetetlenül bekövetkező sikertelenségek miatt - még tovább fog romlani.
Első próbálkozásai alkalmával talán az a legcélszerűbb, ha egy vízér kimérését választja belső térben, így kizárható az esetleges levegőmozgások zavaró hatása. Ha erre mód és lehetőség van, első méréseihez kezdetben válasszon egy teljesen üres helyiséget, ahol valamelyik fallal párhuzamosan haladhat.
Ha jobbkezes, akkor a jobb, ha balkezes, akkor a bal kezébe fogja az inga fonalát, a már előzőekben csomóval megjelölt helyen! A csomót fogja a hüvelyk és a mutatóujja közé úgy, hogy az ujjai lefelé álljanak. A csukló a könyökhöz viszonyítva mindig legyen egy kicsit lejjebb! Ezt úgy érheti el legkönnyebben, ha az ingát tartó kezét kb. a köldöke magasságában tartja maga előtt úgy 20 cm távolságban. Próbálja meg lazán tartani a kezét, ne feszítse meg izmait!
"Beszélje" meg ingájával, hogy most csak kizárólag vízeret keresnek! Továbbá; ha vízérre bukkannak, az inga ezt az óramutató járásával megegyező irányú kör-körös mozgásával jelezze. Kissé lendítse ki ingáját átlós irányban, majd másik kezét (amiben nincs inga) tenyérrel lefelé fordítva emelje kb. a köldöke magasságáig a törzse mellett úgy, hogy a felső karja függőleges helyzetet vegyen fel, alsó karja pedig derékszöget zárjon be felső karjával. Ez a keze lesz a vevőantenna. Ha úgy érzi, hogy ura a helyzetnek, lassan induljon el a fallal párhuzamosan a helyiség túlsó vége felé. Eleinte mindenkinek gondot okoz a koordináció, de majd idővel természetessé válik. Célszerű nagyon apró és nagyon lassú lépésekkel haladnia, hogy elegendő ideje maradjon az érzékelésre. Közben természetesen figyelnie kell az inga mozgását is, mivel megállapodásuk szerint az óramutató járásával megegyező irányú forgó mozgása jelzi majd a felfedezett vízeret. Ha másképpen nem megy, akkor célszerű néha-néha megállnia, hogy ingája a megfelelő helyzetbe kerüljön. Az indulásnál azért volt szükség az inga átlós irányú kilendítésére, mivel egy már valamilyen irányban mozgó tárgy kitérítéséhez kevesebb energia szükségeltetik, mint egy teljesen nyugalomban lévő tárgyéhoz. Így tettük érzékenyebbé az ingáját.
Amikor az inga az előzetesen "megbeszélt" köröző mozgásba kezd, ez azt jelenti, hogy Ön vízeret talált. A vízér méreteinek pl. szélességének megállapításához állítsa meg az inga mozgását, és lépjen egy-két lábfejnyi távolságot vissza, majd haladjon ismét előre, de most már sokkal óvatosabban (lassabban). Ahogyan ismét a vízér felé közeledik a vevőként szolgáló keze, az inga előre-hátra mutató lengő mozgásba kezd. Majd ahogyan tovább halad a vízér közepe felé, az inga lassan áttér az egyenes irányú mozgásról az elliptikusra, mégnem pontosan a vízér közepén az inga ismét az óramutató járásával megegyező irányú forgó mozgást végez (itt a legerősebb a sugárzás). Ahogyan tovább lép a vízér közepétől, az inga ismét áttér az elliptikus mozgásra, majd még jobban eltávolodva a középponttól áttér az egyenes irányúra, majd ahogyan keze elhagyja a káros sugárzás térségét, az inga ismét nyugalmi pozíciót vesz fel. A fenti módszer alkalmazásával feltérképezheti a vízér összes méretét.
A hálók elhelyezkedését úgy térképezheti fel a legegyszerűbben, ha előzetesen "megbeszéli" az ingával, hogy pl. most csak kizárólag Hartmann-csomópontot keresnek. Találat esetén az inga a már szokásos, az óramutató járásával megegyező irányú forgó mozgást végezzen. Az első csomópont azonosítása után már könnyedén megtalálhatja a másodikat, főleg ha iránytűt is használ. Ha a már felderített két csomópontot gondolatban vagy fonállal, esetleg krétával összeköti, úgy nagyon hamar kialakul a teljes hálórendszer. Ne feledkezzen meg arról sem, hogy a hálókat alkotó sávok pontosan derékszögben metszik egymást! |
Hogyan "válaszol" az inga
A fonalat fogjuk hüvelyk és mutatóujjunk közé úgy, hogy az ujjak lefelé álljanak! Természetesen a jobbkezesek az ingát jobb kezükkel, a balkezesek bal kezükkel kezeljék. A csukló a könyökhöz viszonyítva mindig legyen egy kicsit lejjebb! Próbáljuk meg lazán tartani kezünket, ne feszítsük meg izmainkat! Kezdetben a kéz igen hamar elfáradhat, ilyenkor a könyökünket nyugodtan megtámaszthatjuk egy asztal szélén, ha van rá lehetőségünk. Viszont soha se támasszuk meg fáradt kezünket a másik kezünkkel, mivel a másik kezünkre is szükségünk lesz: ez lesz a "vevőantennánk".
A következő lépés az ingával való "kapcsolat" felvétele, azaz a kapott válaszok értelmezésének "megbeszélése". A hallgatólagosan elfogadott nézetek szerint, az ingának jobbra, azaz az óramutató járásával megegyező irányban való kör-körös forgó mozgása a feltett kérdésünkre való "igen" választ jelzi. Pár radiesztéza ezen kívül még "igen" válasznak fogadja el a testére merőleges egyenes vonalú lengést is. A fentiekből következik, hogy az ingának balra, az óramutató járásával ellentétes irányban való kör-körös forgó mozgása a feltett kérdésünkre való "nem" választ jelzi. Ugyan így elfogadható "nem" válaszként a testünkkel párhuzamos (jobbra-balra) való egyenes vonalú lengés is. Az ellipszis alakú forgó mozgás, illetve a nem teljesen merőleges, illetve a nem teljesen párhuzamos lengés viszont több dolgot is jelenthet: lehet az is, hogy az általunk feltett kérdés nem egyértelmű (általában ebből adódik a legtöbb félreértés), de jelentheti a "talán" vagy az "esetleg" válaszok valamelyikét is. Tehát ha ilyen jellegű választ kapunk, akkor próbáljuk meg kérdésünket pontosítani egészen addig, amíg konkrét választ nem kapunk. Ha majd nagyobb gyakorlattal rendelkezünk, ezek a számunkra most nem igazán értelmezhető válaszok is értelmet nyerhetnek. Végeredményben a fentiektől eltérő válaszokat is "megbeszélhetünk" az ingával, de ezek általában végzetes félreértésekhez vezethetnek.
A kérdéseinket semmiféleképpen se hosszú, összetett mondatokban fogalmazzuk meg, s ügyeljünk arra, hogy a feltett kérdések megválaszolhatók legyenek egyszerű "igen"-el vagy "nem"-el. Pl. kerülendők az "Igaz, hogy nem nyerhetek a lottón?" típusú kérdések. Mivel állítás és tagadás is van benne, vajon mi is lehet rá a válasz? Hogyan is kell majd értelmezni az "igen", és hogyan is a "nem" választ? Nem is beszélve arról, hogy a kérdés a jövőt feszegeti, amit tudvalevőleg nem mérhetünk ki!
Munkáink során megfigyelhetjük, hogy egyszer könnyebben, máskor nehezebben "érkezik" a válasz. Sőt lesznek olyan napok is, amikor egyáltalán nem érkezik válasz. Tudomásul kell vennünk, hogy ez így van rendjén, és soha se erőltessük a dolgot. A megfigyelések szerint ezek a "csöndes" napok a radiesztéza bioritmusának, valamint a Hold állapotának függvényei. Ne feledjük azt sem, hogy ha pl. az emberi szervezetre káros sugárzást (vízér, Hartmann, Curry, stb.) szeretnénk mérni, akkor arra az esti, illetve a kora éjszakai órák a legalkalmasabbak. Ezek a sugárzások ekkor a legintenzívebbek, tehát ilyenkor a kevésbé érzékeny radiesztéza is pontosabban ki tudja mérni azokat |
Az inga és használata.
Az inga különböző formákkal rendelkezhet ám a legideálisabb az, ha kerek vagy elliptikus, de mindenféleképpen forgástest legyen. Lengés közben ugyanis ezeknek van a legkisebb légellenállása. Valódi, kifejezetten radiesztézia céljára készült inga hiányában hasznát vehetjük a fonálon lógó gyűrűnek, kulcsnak, gesztenyének, stb. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy bármely fonálon függő tárgy alkalmas radiesztéziai "kutatásra". Csak arra kell ügyelnünk, hogy a kiválasztott tárgy formája szimmetrikus legyen, nehogy lengésének bizonyos irányú eltéréseiből hamis következtetéseket vonjunk le.
Sokszor használunk olyan ingát, melynek üreges a belseje. Az ilyen ingát általában meghatározott anyag keresésére használjuk. Ilyenkor az inga üreges belsejében egy kis "minta" található a keresett anyagból.
Az inga a legkülönbözőbb anyagokból készülhet. Legelterjedtebbek a fémből - aranyból, ezüstből, rézből, vasból - készült ingák, de van olyan is, ki a kerámia vagy az üvegből készült ingára esküszik. A radiesztézák egy része nagy előszeretettel alkalmazza a borostyánkőből vagy az üvegből készült ingát. Végeredményben mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogy az Ő személyes érzékenységének melyik anyag felel meg a legjobban. Végeredményben a készség szintű mérések elsajátítása, begyakorlása után mindenki úgy is rájön, hogy az inga anyaga teljesen közömbös.
Lényeges lehet viszont az inga súlya, mely tulajdonképpen a radiesztéza képességeitől függ. Az érzékenyebbek általában a súlyosabb ingát kedvelik, a túl könnyű inga ugyanis munka közben nem kívánatos mozgásokat végezhet. Viszont az sem jó, ha az inga túl súlyos, mert akkor nehézkesen, lustán és megtévesztően mozog. Arról nem is beszélve, hogy ennek használata a kívántnál több energiát vonhat el a radiesztézától. Ezt is ki kell tapasztalni.
Radiológiai szempontból a fehér és a fekete szín semleges, ezért minden ingát célszerű ilyen színű fonálra kötnünk. Arra is ügyelni kell, hogy a fonál természetes anyagból készüljön. A fonál teljes hossza mintegy 20 centiméter legyen, még akkor is, ha munka közben rövidebbre kell fognunk. Tulajdonképpen a fonál optimális hossza személyenként változik, ezért a pontos hosszt munka közben határozhatjuk meg. Amikor megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb hosszúságot, akkor ezt a helyet egy kis csomóval jelöljük meg. Belső térben végzett munkáknál az optimális fonálhossz általában 5-12 centiméter közé esik.
Mint a természetben mindennek, a különböző ingáknak is különböző a pólusuk. Ezért nem mindegy, hogy milyen ingával dolgozunk. Az egyik embernek olyan inga felel meg, aminek az alsó vége pozitív töltésű, míg a másiknak negatív töltésű ingára van szüksége. Ezért lényeges és talán az egészben a legfontosabb, hogy mindenkinek saját ingája legyen! Az ingát soha sem szabad kölcsön adni! Ha véletlenül "idegen" kézbe kerülne, akkor a vele való munka előtt, feltétlenül öblítsük le bő folyóvízzel, majd szárítsuk meg és végezetül "melengessük" a kezünkben pár percig. Ezt a "melengetést" célszerű minden ingázás előtt elvégezni. |
Hát... nemtom, hogy moderátorként engedhetem-e az ilyen topicokat, de nincs ellenemre :D
Okkult szó ismeretlent, rejtettet illetve titkost jelent. Tehát aki az okkult tudományokban jártas, nem feltétlenül jelent semmi rosszat, csak a titkos tanokba nyert állítólag belépőt.
Meg kell jegyezzem még, hogy FOGALMAM SINCS, mit is gondolsz, oh, minden sötét édesanyja ide írni, de remélem tudod hol a határ, s én teljesen függetlennek érzem magam az ilyen "babonás" dolgokkal szembe, tehát ha ezzel feldobod a forumot, csak tessék, de ízlésesen... Köszönöm...
U.i: Ha ez a hozzászólás zavaró lenne, illetve megtántorítani kicsit az írástól, szólj s törlöm |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
